A zöld állítások tilalmának első napja: mi változott, és hol nem

Az Európai Unióban 2026. szeptember 27. óta feketelistás kereskedelmi gyakorlat, ha egy terméket bizonyíték nélkül „környezetbarátnak” neveznek. Ugyanígy az is, ha vásárolt kibocsátáskompenzációra hivatkozva „klímasemlegesnek” mondják. És az is, ha egy vállalkozás saját fenntarthatósági címkét használ, miközben a mögötte álló rendszer nem tanúsítási rendszer, és nem is hatóság hozta létre.

Ezt az (EU) 2024/825 irányelv írja elő. A 4. cikk (1) bekezdése szokatlanul egyértelmű a dátumot illetően: a tagállamoknak ezeket az intézkedéseket 2026. szeptember 27-től kell alkalmazniuk.

Ezt a mondatot érdemes lassan elolvasni, mert nem azt mondja, amit a legtöbb cikk a szájába ad.

Az irányelv a tagállamokat köti, nem a kereskedőket

A most alkalmazandó intézkedések nemzeti intézkedések. Az irányelv arra kötelezi a tagállamokat, hogy fogadják el őket, és ettől a naptól alkalmazzák. Önmagában nem nyúl bele egyetlen bolt működésébe sem, és egyetlen állítást sem tesz jogellenessé.

Ahol az átültetés megtörtént, ott a különbség elméleti. A nemzeti szabály létezik, és van foga. Németország 2026. február 19-én fejezte be az átültetést, Olaszország március 9-én. Ezeken a piacokon a feketelista él, kikényszeríthető, és nemzeti szankciók kapcsolódnak hozzá.

Ahol az átültetés elmaradt, ott a szeptember 27-én esedékessé vált kötelezettség a kormányt terheli, nem a kereskedőt. A Bizottság 2026. május 28-án 20 tagállam ellen indított kötelezettségszegési eljárást, mert nem közölték a teljes átültetést. Az ottani kereskedők furcsa helyzetben vannak: nincs új nemzeti szabály, amelynek meg kellene felelniük, de biztonságos menedék sincs. A megtévesztő kereskedelmi gyakorlatok általános tilalma soha nem szűnt meg. Eddig csak eseti mérlegelést igényelt, és ezt a feketelista most feleslegessé teszi.

A gyakorlati következmény az exportot érinti, és ezért senki sem nyer időt ezzel a különbségtétellel. Ha egy gyártó olyan tagállamban működik, amely még nem ültette át az irányelvet, de Németországba értékesít, már most a német szabályok hatálya alá tartozik. A szabályok ahhoz a piachoz igazodnak, ahol a terméket eladják, nem ahhoz, ahol a céget bejegyezték.

Magyarország is azon 20 tagállam között volt, amelyek 2026. május 28-án felszólító levelet kaptak a Bizottságtól, mert nem közölték a teljes átültetést. Hogy azóta befejeződött-e az átültetés, azt a Magyar Közlönyben kell ellenőrizni. Az exportőrökre nézve a fenti megállapítás mindkét esetben érvényes.

Mi került valójában a feketelistára

A 2005/29/EK irányelv I. melléklete sorolja fel azokat a kereskedelmi gyakorlatokat, amelyek minden körülmények között tisztességtelennek minősülnek. Nincs mérlegelés, és nem lehet arra hivatkozni, hogy a fogyasztókat valójában nem tévesztették meg. A fogyasztók pozíciójának erősítéséről szóló irányelv ezt a listát bővíti.

Általános környezetvédelmi állítások, például „környezetbarát”, „zöld”, „klímabarát” vagy „fenntartható”, ha a kereskedő nem tudja igazolni az állítás szempontjából releváns, elismert kiváló környezeti teljesítményt. A gyakorlatban ez az uniós ökocímkét vagy egy ISO 14024 szerinti I. típusú címkerendszert jelent. Az általános állítás megmenthető, ha pontosítják, mégpedig ugyanazon a hordozón, ahol maga az állítás megjelenik.

Kibocsátáskompenzáción alapuló karbonsemlegességi állítások: „klímasemleges”, „CO₂-semleges”, „nettó zéró”, „klímakompenzált”. A termék tényleges életciklus-hatására vonatkozó állítások megmaradhatnak. A kompenzációs rendszerből megvásárolt állítások nem.

Fenntarthatósági címkék, amelyek nem tanúsítási rendszeren alapulnak, és amelyeket nem hatóság hozott létre. Saját márkás címke továbbra is lehetséges, de a mögötte álló rendszernek nyitottnak kell lennie a versenytársak előtt, és független harmadik félnek kell ellenőriznie.

Három kevésbé feltűnő tilalom több céget érint, mint a nagy visszhangot kapottak. Ha egy jogszabályi követelményt a termék megkülönböztető jellemzőjeként mutatnak be, vagyis a megfelelést előnyként reklámozzák. Ha az egész termékre állítanak valamit, ami csak egy alkotóelemére igaz. És a tartósságra és javíthatóságra vonatkozó, nem helytálló állítások, beleértve azt is, ha elhallgatják, mit tesz majd egy szoftverfrissítés az eszközzel.

A 4%-os szám, helyesen

Ezt a számot folyton ismételgetik, és szinte mindig fordítva, még a megfelelési szoftvereket árusítók is.

A 2005/29/EK irányelv 13. cikkének (3) bekezdése előírja, hogy amikor az (EU) 2017/2394 rendelet 21. cikke alapján szabnak ki szankciót (ez a széles körű jogsértésekre alkalmazandó összehangolt jogérvényesítési út), a bírság maximális összegének el kell érnie a kereskedő érintett tagállamban vagy tagállamokban elért éves forgalmának legalább 4%-át. Ha a forgalomra vonatkozó adatok nem állnak rendelkezésre, a 13. cikk (4) bekezdése szerint ez a maximum legalább 2 millió EUR.

A 4% tehát a felső határ alsó korlátja. Nem minimális bírság, nem ennyibe kerül egy első jogsértés, és nem a globális forgalom hányada. A tagállamok magasabb felső határt is megállapíthatnak.

Hogy egy konkrét bírság mekkora, az nemzeti kérdés: nemzeti hatóságok döntenek róla, nemzeti módszertan alapján. Az alkalmazott módszertanról az illetékes nemzeti hatóságnál érdemes tájékozódni.

Miért érinti ez a termékútlevél adatait

A tilalom nem a fenntarthatóságra vonatkozik. A bizonyíték nélküli fenntarthatóságra vonatkozik.

Az általános állítás úgy maradhat meg, ha konkréttá válik, a konkrét pedig ellenőrzött összetételt, mért újrahasznosított tartalmat, kiszámított életciklus-lábnyomot, tartóssági adatokat, javítási információkat és pótalkatrész-elérhetőséget jelent. Pontosan ezeket a mezőket szabványosítja a digitális termékútlevél.

Ez a textil-, bútor-, építőanyag- és acélgyártókat olyan helyzetbe hozza, amely ellentmondásosnak hangzik, de nem az: termékútlevél-szintű adatokra van szükségük évekkel azelőtt, hogy ágazatukban kötelező lenne a termékútlevél. A textiltermékekre vonatkozó felhatalmazáson alapuló jogi aktus 2027–2028-ra várható. A kötelezettség, hogy ne állítsanak többet a termékükről, mint ami igaz, már most él.

Két dolog, ami ez nem

Ez nem a környezetvédelmi állításokról szóló irányelv (Green Claims). Azt a javaslatot, amely előírta volna az állítások közzététel előtti ellenőrzését, a Bizottság 2025. június 20-án visszavonásra jelölte. A fogyasztók pozíciójának erősítéséről szóló irányelv az EU hatályos eszköze a zöldre festés ellen. Aki a Green Claims irányelvre tervez, olyan szövegre tervez, amely nem fog megérkezni.

Ez nem az ökodizájn-rendelet (ESPR), és szeptember 27-én egyetlen termékútlevél sem vált kötelezővé. Az ESPR az (EU) 2024/1781 rendelet, amely 2024. július 18. óta hatályos, és termékcsoportonként, felhatalmazáson alapuló jogi aktusokon keresztül lép működésbe. Ez az irányelv azt szabályozza, mit mondhat, nem azt, mit kell közzétennie.

Egy kapcsolódó jogszabály ugyanezen a napon válik alkalmazandóvá, és könnyű összekeverni vele: a Bizottság (EU) 2025/1960 végrehajtási rendelete egységes jogszavatossági tájékoztatót és „GARAN” tartóssági címkét vezet be. A címkén lévő QR-kód a Bizottság „Az Ön Európája” portáljára vezet, nem termékútlevélre. Az uniós A–E javíthatósági pontszám pedig 2025. június 20. óta is csak az okostelefonokra és a táblagépekre vonatkozik. Textil, bútor, építőanyag és acél esetében a tényleges kötelezettség a javítási információ, nem egy pontszám.

A teljes áttekintés a fogyasztók pozíciójának erősítéséről szóló irányelvvel foglalkozó oldalunkon található, a dátum pedig a jogszabályi változások között is szerepel.

Források: (EU) 2024/825 irányelv, 4. cikk (1) bekezdés · 2005/29/EK irányelv, 13. cikk (3) és (4) bekezdés, egységes szerkezetbe foglalt szöveg: 02005L0029-20220528 · (EU) 2017/2394 rendelet, 21. cikk · A Bizottság kötelezettségszegési csomagja, 2026. május 28. · A Bizottság (EU) 2025/1960 végrehajtási rendelete